Az értékek fontossága…

A mai, elektronikus „okos” világunkban, ami a családi és baráti kapcsolattartást erősen korlátozza, egyre nagyobb bennünk a nosztalgia és az erősödő vágy, hogy visszataláljunk a meghitt összejövetelek világához. Ahhoz a világhoz, mikor szabadon, kötetlenül tudunk mi barátok, munkatársak, családtagok találkozni. Egy-egy délutánt, vagy akár egy egész napot egymás társaságában eltölteni, közösen főzni, étkezni, étkezés után jókat beszélgetni.

Ezt az igényt tapasztalva egyre több intézmény, vagy vendéglátó vállalkozás létesít úgynevezett közösségi tereket, melyek nem nyílt árusítású vendéglátó egységek. Kisebb 20-30 fős közösségek számára nyújtanak színvonalas környezetben, megfelelően berendezett teret, adott esetben személyzetet is.

Ezek az események a családi ünnepektől a főzőtanfolyamokig, közösségépítő céges rendezvényektől a borbemutatókig, gyermekek számára szervezett kézműves programokig, igen sokrétűek lehetnek.

 

Kezdetek…

Az épületre 2015.-ben a pusztulás utolsó pillanataiban találtak rá. Szerelem volt első látásra.

Bár kívülről nem hivalkodott méreteiben, de a belső terek azonnal elvarázsolták leendő tulajdonosait.

 

„A gyerekek furcsán néztek a padlóra, hiszen otthon már nem igen van döngölt föld. Minket szülőket, a hely kisugárzása; a fa, faszerkezetek a szikla és mészkő együttes látványa ejtett rabul.
Napokig nem aludtunk, majd közösen döntöttünk.”

 

 

Azoknak szól, akik élményre, értékre, odafigyelésre vágynak…

A pincébe vésett mészkő szerint 1862-ben épült, azaz 155 éves. Azóta nem foglalkoztak vele. A közvetlen környezet is csak akadályként látta ezt a „romot”. Ki az, aki energiát és anyagiakat áldozna rá a mai világban úgy, hogy csak érzelmi” megtérülést vár (esetleg „anyagit”?!?)….


Gondos gazdákra talált, akik nem haboztak és felújították, a szívükben rejlő belső értékek szerint…

Képzeljetek el egy helyet, ami nem étterem, nem borospince, pláne nem kocsma, vagy valami hasonló. Egy olyan tér, ahol napközben gyermekprogramok, főzőtanfolyamok, egyéb közösség összekovácsoló tevékenységek zajlanak. Rendezvények kisebb csoportoknak, cégeknek, vagy akár családoknak egyaránt. Kiegészítve finom ételekkel, borokkal, halk zeneszóval.


„Mikor gyerek voltam, a családom többször összejött a vasárnapi ebédhez. A család szó alatt a nagyszülőket, gyerekeket, unokákat, dédunokákat értem. A húsleves illata, apám bora és keresztapám pálinkája, amolyan szertartásszerűen tálalva, elmaradhatatlan volt az asztalnál. A gyerekek játszottak, zsivajuk zeneszóként csengett a fülünkben. Mi pedig boldogan beszélgettünk és élveztük az együttlétet a család szeretetét. Mikor megláttam ezt az épültet, szinte előttem volt ez a kép, mely mélyen él a szívemben. Álmaimban ez a régi, csodálatos épület, visszaadná ezt a hangulatot, amit talán a mai fiatalok meg sem értenek. „

Hogy miért vágyunk valami másra?

Hiányzik a mai „vendéglátásból” –de talán a minden napokból- az odafigyelés.

Mikor bemész és mosolyogva üdvözölnek, esetleg emlékeznek Rád. Amikor tudják mi a kedvenc italod vagy, hogy szereted, ha a steak jól át van sütve. Amikor nem kedvezménnyel csábítanak vissza, hanem azért mész újból, mert nem csak finomat ettél, hanem kaptál valami sokkal többet, ami pénzért nem megvásárolható, a törődést.

 

Ez a hely erről szól, már kívülről is érzed, hogy itt valami más van kialakulóban. Valami több, valami jobb, valami, ami szívből a szívünkhöz szól…

 

…hogy merre indult el a belső tér kialakítása?

…mi volt az alapötlet?

…mi lett a végeredmény?

…mi volt a terv?

…mi a hely célja?

 

Erről a későbbiekben fogok mesélni. 

 

-Sz.A.-